Segítse munkánkat! Mondja meg, Ön milyen témában olvasna a jövőben? (Több válasz is adható)

2018. április 22., vasárnap

Japán írástípusokról összefoglalóan, röviden

Ebben a cikkben a japán írás sokoldalúságát szeretném bemutatni röviden, valamint hogy, mi is a különbség a hiragana, katakana, man'yougana, hentaigana, sougana, yamatogana, itaigana, okurigana, furigana, mana, kana, kanji, róma ji között.

Japán vs kínai
A japán nyelv iránt érdeklődő, ám laikus embereknek általában két típusát ismerhettem meg eddig.
Egyik aki a japán és a kínai írás közt nem lát semmi különbséget és a kettőt teljesen egynek hiszi.
A másik pedig aki a kettő írást teljesen különbözőnek hiszi.
Nos, egyik sem igaz.
A kínai írásról beszéljünk először is egy picit, hogy ezt a kérdést tisztába tegyük.
A kínai írás (Han írás "hanzi") egy eredetileg piktografikus (képírás), ideografikus (logikai ötlet alapján összetett jelek) írás volt, mely az idők folyamán változott és a képek már szinte teljesen felismerhetetlenné váltak. Emiatt ezt manapság már logografikus (szóírás) írásnak tekintjük.
A kínai nyelv izoláló típus, ami annyit tesz, hogy a nyelvtani ragozást kis szócskákkal (partikulákkal) jelzik, melyek szintén egy-két piktogrammból (helytelenül írásjelnek nevezve) állnak.
Példa a kínai izolációra

Az alap mondat az az lesz, hogy "Valaki eszik". (吃飯 chīfàn)
Ha személy szerint akarunk ragozni, akkor csak a személyes névmást kell cserélgetnünk. (Én, te, ő, mi, ti, ők)

Én eszem
我吃飯
Te eszel
你吃飯
Ő eszik
他吃飯

Ha folyamatos jelent szeretnénk mondani, hogy "Én éppen most eszem"  akkor azt a 正在zhèngzài partikulával fogjuk tenni, a múlt időbe pedig a le partikulát használva tudjuk tenni.

Én eszem
我吃飯
Én éppen eszem
我正在吃飯
Én ettem
我吃了

Yamato damashi - Japán lélek

Most ezzel kicsit állítsuk szembe a japán nyelvet.
A japán nem izoláló, hanem agglutináló nyelv, ami annyit tesz, hogy a ragozáshoz, igeidőkhöz nem (csak) partikulákat használ, hanem ténylegesen az adott szón változtat. Ezt elérni, pusztán a kínai han szóírást használva képtelenség lett volna.
Emiatt a han írást (japánul kanji) jelentésüktől függetlenül, hangtani alakja alapján szillabikus írásként (szótagírásként) is használni kezdték.
Így kialakult a kínai írás két japán változata.
A Mana (真名 "igazi név"), melyben a szó jelentését vették figyelembe. Valamint kialakult a kana (仮名 "ideiglenes név"), melyben a szó jelentését nem, csak az olvasatot használták.

Vegyünk egy példát.
"Én sushit eszem"
私巴寿司鳥食邊麻須
Watashi wa sushi wo tabemasu.
 Ebből a modatból emeljük ki a tabemasu-t, vagyis az 'esziket'.

食邊麻須
A tabemasu, négy szótagából az első rendelkezik pusztán konkrét ideillő jelentéssel (Mana), mely maga az étkezés szava. A másik három csak az olvasata miatt szerepel, jelentéstartama nincs (kana).
A kana jelekből olyan sok létezett, hogy elnevezték Man'yougana-nak vagyis a 10 ezer kana-nak.

(Manapság a teljes mondat így néz ki: 私は寿司を食べます - Én sushit eszem "Watashi wa sushi wo tabemasu" )


Ez a fajta írás azonban meglehetősen bonyolultnak tűnt, nem beszélve az adott szöveg kiolvasását és megértését. Emiatt a kana-t gyorsírásban kezdték írni (vonások összevonva). Ez az írástípus az ún. fűírás (sousho). A kana-k így történő leírását nevezzük Sougana-nak (fű ideiglenes név).
Az kana-kat el kezdték kiválogatni, hogy egy egy szótagra, csak néhány jelet lehessen használni.
Ezek lettek a Hentaigana-k, vagy más néven Itaigana, vagy Yamatogana.



Az így kialakult írásjelképek tovább egyszerűsödtek, és az eredeti jelekhez képest teljesen megváltoztak. Így alakult ki a ma használt hiragana valamint a katakana.
A hiragana-t használjuk manapság a partikulák, ige és melléknév végződések leírására (ezeket hívjuk okurigana-nak) valamint a kanjik olvasási segédletét, mely az adott kanji felett, vagy alatt olvasható kisebben (ez a furigana).
A katakana pedig a külföldi nevek, átvett szavak, valamint a márkanevek leírására használatos szótagírás.
Japán elnevezése a Nihon kanjival, felette az olvasat (furigana) hirganával írva.
Az eszik szó japánul. A Tabemasu első írásjele kanji (ta: eszik, étel), a többi három pedig hirgana (okurigana)


A japán nyelv latin betűs átirata alapszükség volt a portugál hódítók számára, hogy megérthessék a japán nyelvet. Az átirat szabályozása először 1548-ban valósult meg egy jezsuita pap által. Később többen is felülírták és különböző átiratokat hoztak létre. A legtöbb ország a hivatalosan is elismert Hepburn-féle átiratot használja (jp: hebon-shiki), a japánok ehelyett inkább használják a nihon shikit, vagy ennek a tovább fejlesztett változatát a kunrei-shikit. A latin betűknek a japán nyelvben a "Római írásjel" elnevezést adták, vagyis Róma-ji.

A mai japán írás tehát négy írástípusból áll.
- Kanji: A kínai logografikus írás, mellyel fogalmakat írunk.
- Hiragana: Szótagírás, az ige és melléknév végződések és ragozások, valamint a partikulák leírására.
- Katakana: Külföldi nevek és márkanevek leírására használják.
- Róma ji: Latin betűs írás

Ezek persze egy mondaton beül is előfordulhatnak.
ジョン・F・ケネディは米国に生まれました。
(John F Kenedy az USA-ban született)




(A cikk és a blog a hepburn-féle átiratot használja)
(このポストとブログはヘボン式を使って書いてある)














 

2018. február 24., szombat

A Kendó, avagy a japán kard útja

A Magyar-Japán Baráti Társaság Győri csoportja rendszeresen szervez előadásokat, melyekkel szeretnénk közel hozni a távol-kelet mesés, olykor titokzatos kultúráját.
Márciusban, a társaság második előadását láthatják, mely ez úttal a japán kard vívással fog foglalkozni, a kendóval. 
Az előadás elején egy vetítés közben ismerhetjük meg a szamuráj vívás főbb elemeit, gyakorlásuk technikai hátterét, valamint az így kialakult védőfelszerelést viselő gyakorló párbajokat. 
A Magyar kendó világhírűvé nőtte ki magát, hisz válogatottunk többszörös egyéni- és csapatbajnoki címmel büszkélkedhet, emellett a világbajnokságokon is rendszeresen az élmezőnyben vagyunk. 3 évvel ezelőtt rendezett Tokiói Kendó Világbajnokságon a Dubi Sándor vezette férfi kendó válogatott, bronz érmet szerzett csapat versenyben.
Tavaly a Budapesten rendezett kendó EB-n szintén 3.  helyet érte el a Dubi Attila vezette csapat.
Előadásunk keretében megismerhetik, hogy ez a harcművészet, miként lett hazánkban ilyen népszerű és minek köszönheti sikerességét. Erről beszélgetünk Dubi Attilával, a Magyar Kendó Válogatott korábbi csapatkapitányával, aki idéntől már edzőként vesz részt a versenyeken.
Ez után Attila Sensei klubja, a győrzámolyi Szigetközi Junior Kendó Klub tart egy bemutatót, hogy az elhangzottakat saját
szemükkel láthassák a hozzánk ellátogató Vendégek.
Mindenkit várunk nagy szeretettel a győri Városi Könyvtár előadó termében.
(pontos cím és időpont a képen látható) 
Az előadás teljes időtartama kb. másfél óra, az esemény díjmentesen látogatható.

2017. augusztus 2., szerda

Japán történelem a filmvásznon 2. Rész - Az utolsó szamuráj

Tom Cruise főszereplésével Az utolsó szamuráj című filmet sokan ismerhetik. Ez talán a legismertebb film, mely a Feudális Japánt és a reformációt mutatja be.
A filmet 2003. december 5-én mutatták be és hatalmas sikert aratott.
Nagyon sokan azt hiszik, hogy ennek a filmnek semmilyen valóságalapja nincs. Azonban több szálon is kapcsolódik a történelemhez. Mivel ez egy amerikai és japán háborús akciófilm, nem pedig történelmi film, emiatt sok helyen elrugaszkodtak a nyers tényektől, és egy fikciókkal átszőtt romantikus Hollywood-i kalandfilmet kaptunk. De mik is a valós tények amikre alapozva írták meg a forgatókönyvet?
Először is nézzük a film cselekményét!

Bevezető (Vigyázat! Cselekmény leírás!)
Az Egyesül Államokban indul a cselekmény, ahol egy színházban éppen felkonferálják a hős Nathan Algren Kapitányt (Tom Cruise) aki az egyik úttörő volt az indiánokkal szembeni csatákban. Azonban a közönség egy megtört alkoholista embert kap. A film közben visszatekintést kapunk a múltba, ahol megtudjuk, hogy a kapitány olyan parancsokat kellett, hogy teljesítsen, melyekkel nem tudott megbirkózni lelkileg. Nem tudta elviselni és feldolgozni, hogy ártatlan emberek tucatjait ölte le, egy felettese utasítására. Így jobb híján az alkoholba menekült.
Előadása után régi barátja keresi fel, aki egy új munkát ajánl neki. Japánok háborújában kellene helyt állnia és kiképeznie az ottani katonákat.
Egy étteremben találkozik a japán nemesekkel, valamint volt felettesével, akikkel tisztázzák a részleteket és elfogadja a megbízatást. 
Így megindul a misszió Yokohama kikötőjébe.

Személyek

Az utolsó Szamuráj, Saigou Takamori ("Szájgó Tákámori").
Saigou Takamori Vs. Katsumoto


Saigou Takamori (ejtsd: Szájgó Tákámori) karaktere ihlette a filmbeli utolsó szamuráj ,Katsumoto karakterét
Saigou Takamori/ Takanaga 1828. január 23-án született Saigou Kokichi néven a Kagoshima-i várban, Satsuma-han, Kyúshú szigetén.
Középrangú szamuráj, politikus, és költő.(Költeményeit Saigou Nanshuu néven írta)
Fiatalabb testvére Saigou Tsugumichi (1843-1902) a császári katonaságnál magas beosztású admirális. (Gensui Kaigan Taishou)
1854-ben Edo-ba (mai Tokió) költözik, ahonnan Satsuma daimyójának (szamuráj vezetőjének) segített a katonai vezető (Sógun) uralmának megtörésében. Ez nem sikerül, ezért száműzik és csak 1864-ben térhetett vissza végleg. Ekkor befolyása még mindig nagy, így Kiotóba küldik, hogy képviselje Satsuma érdekeit a Császári udvarban.
1868-ban lemond Tokugawa Yoshinobu, a Sógun. Így ismét a Császár lesz az Ország tényleges vezetője.
1869-re Saigou testvére, Tsugumichi és Yamagata Aritomo-t az Ország kormányzásának legfontosabb embereivé választották. Megkapják a Gensui Rikugan Taishou (Főtábornagy) címet, mely a legmagasabb cím volt ekkor.
Saigou Takamori 1871 és 1872 között vezeti az ideiglenes kormányt, mely hatalmas felelősséget jelentett számára. Korea nem ismeri el a császár uralkodásának tényét, ezért Takamori azt javasolja, üzenjenek hadat a nyugati szomszédjuknak, hisz ezt nem hagyhatják annyiban. De anyagi okokra hivatkozva nem engednek Takamorinak. Válaszul lemond és visszavonultan élte a falusi szamuráj életét. Ekkor terjedt el róla az "Utolsó Szamuráj" (Saigo Samurai) elnevezés.
Miután beszüntették a szamurájoknak kijáró rizs fejadag osztását 1877-ben kitör a Satsuma lázadás. Hogy megakadályozzák a felkelést, a császári csapatok elfoglalták a kikötőt és lefoglalták a fegyvereket. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. A felkelők megbízták Saigót, hogy vezesse őket. Ő belement, ezzel vette kezdetét a Satsuma lázadás. 300 ezres császári csapat összecsapott a 40 ezret számláló szamuráj csapattal. A császári csapatot Yamagata Aritomo, Takamori testvérének, Saigou Tsugumichi kollégája és bizalmasa vezette.
A végső ütközetre 1877. szeptember 24-én Kagoshima közelében a Shioyama-i tisztáson került sor.
Az ekkorra már csak 500 megmaradt szamurájt Saigou Takamori, az Utolsó Szamuráj muníció hiányában karddal, lándzsákkal és íjakkal vezette az ismétlő gépfegyver és Armstrong ágyúkkal felfegyverkezett császári csapatokkal szemben. Előre látható volt a csata kimenetele. A Szamurájok közül senki nem élte túl a csatát. Saigou is itt vesztette életét, minden bizonnyal harc közben vetett véget saját maga az életének.
Saigou halála után posztumusz bocsánatot nyert és több szobrot is állítottak az emlékére.
 A hősies szamuráj példaképe máig él az emberekben.

Armstrong ágyú Japánban

Gatling gun


Jules Brunet Kapitány

Jules Brunet vs. Nathan Algren

1838. január 2-án Belfort-ban, Franciaországban született.
1867-ben III.Napóleon megbízásából az Első Francia Katonai Misszióval Yokohamába indult, hogy segítse a császárt az addigi katonai vezető, a Sógun - Tokugawa Yoshinobu uralmának leverésében.
Ez egy évvel később sikerrel végződik. 1868-ban Yoshinobu lemond a Császár javára és ezzel 265 év után véget ér a sógunátus.
Ezzel egy civil háború vette kezdetét, a Boshin háború. 
1868. szeptember 3-án Edó-t átnevezik Tokióra, és a Császár áthelyezi székhelyét.
Ezzel a forradalom első szakasza lezárul.
Jules Brunet tovább szeretett volna tanulni, ezért, mikor a francia hadsereg hazaindult, ő inkább néhány társával együtt kivált a hadseregből és Enomoto Takeakihoz csatlakozva Ezo-ba (Hokkaidó sziget) indultak. Itt a Goryaku erődből végezték a közigazgatást és 1868. december 15-én kihirdették a Független Ezo-i köztársaságot.
1869. márciusában 10.000 császári katona szállta meg Hokkaidót. Májusban vette kezdetét a Hakodate-i csata. 
1911. augusztus 12-én Franciaországban halt meg 73 évesen. 

Felice (Felix) Beato hadi fényképész

A filmet, Saimon Graham fényképész nézőpontjából ismerhetjük meg. Ő mondja a bevezetőt és a lezárást. Mind emellett az egyik legfontosabb mellékszereplője a filmnek.
Őt minden bizonnyal, Felice Beato fényképészről mintázták.
Beato 1832-ben Velencébe született. Testvére Antonio Beato.
Beato családjával Corfura költözött.
1843-ban az Ottománi pénzverde vésnöke lett, míg el nem terjedt a fényképezőgép. Ezután kezdett ismerkedni a fényképezéssel, majd 1850-ben ismerkedett meg a világ első (hivatalos) hadi fényképészével, Jones Robertsonnal, aki felkarolta a fiatal tehetséget és tanította. 1853-tól együtt dolgoztak, művésznevük a Robertson és Beato lett. 1854 és 1856 között csatlakozott hozzájuk a szintén fényképészetet tanult Antonio, Felice testvére. Nevük, ekkor Robertson, Beato and Co.-ra változott (A Co. vagyis társa rövidítés Antonio Beatora utal minden bizonnyal)
1860-ig együtt dolgoznak, Ők készítették többek közt a Szevasztopoli csatát bemutató 60 darabos fényképsorozatot is 1855-ben.
1860-ban a 28 éves Felice kiszáll a cégből és csatlakozik a francia-brit misszióhoz, és így indul Kínába, az éppen folyó 2. Ópium háborúba, hogy tudósíthasson róla.
Hongkongban ismerkedik meg Charles Wirgmannal, az Illustrated London News nevű hetilap tudósítójával.
A háború után egy következő misszióra invitálja Wirgman a fiatal Felicét. Az út most az eddigi legtávolabbi célhoz vezetett. Japánba. 1863-án érkeztek meg Yokohama kikötőjébe. Ő fényképezi először a korabeli Japánt, és több csatát (pl: Boshin háborút is).
Ekkor ismerkedett meg a francia kapitánnyal Jules Brunettel is, akiről Felice készítette a fényképeket Japánban tartózkodása alatt.
1868-ban indul be igazán az üzlet Felice számára. Két albumot ad ki: 98 tájkép, mely Japán különböző pontjait mutatja be, valamint a "Native Type" című 100 portré gyűjteménye.
Utóbbi nagy áttörés volt. Ekkor találta ki, hogy a fényképet lehetne színesíteni is. A 100 portrét egyenként, a japán ukiyo-e fametszetek színesítésére használt technikával színesítette.
1884 november 29-én hagyja el Japánt és Burmába költözik, ahol folytatja hadifényképészeti karrierjét és itt nyit galériát is az 1900-as évek legelején.
1909. január 29-én, 77 évesen halt meg.


Boshin háború, Satsuma klán. Fényképezte: Felice Beato